A Munka Törvénykönyve tervezett módosításai 2011. júniusában

2011. júniusában került az Országgyűlés elé az a törvényjavaslat (T/3404), amely elsősorban a magyar jog és az Európai Unió joga összhangjának megteremtése céljából kíván módosítani számos, a foglalkoztatást érintő jogszabályt. E cikk célja, hogy ismertesse a fenti törvényjavaslat azon részeit, melyek a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényben (Mt.) foglalt szabályokra vonatkoznak.

A törvényjavaslat általános indokolása a módosítások három fő irányvonalát tűzi ki: a fent említett jogharmonizáción túl szerepel még bizonyos foglalkoztatási szabályok rugalmasságának növelése, valamint néhány jogszabályi rendelkezés egyértelműbbé, pontosabbá tétele. A Munka Törvénykönyvét érintő módosítások számos terület - így például a munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezetek által szervezett munkavégzés – kapcsán mélyreható változásokat vetítenek elő.

Az Európai Unió jogának való megfelelés elsősorban a munkaerő-kölcsönzés egyes kérdéseiről szóló 2008/104/EK irányelv által megfogalmazott célok elérésében jelenik meg. Az Mt. új 193/B §-a – csupán néhány kivételt engedve – a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó különleges, garanciális szabályok alkalmazását kötelezően előírja a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti munkaviszonyra, függetlenül annak teljes vagy részmunkaidős jellegétől, ill. határozatlan vagy határozott időtartamától, biztosítva ezzel az egyenlő bánásmód követelményének teljesítését.
Jogszabályi meghatározást nyer számos fogalom (pl. a „kölcsönzött munkavállaló” és a „kikölcsönzés”), továbbá garanciális jelleggel rögzítik a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás ideiglenes, átmeneti jellegét. Lényeges újítás továbbá a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatásának lehetővé tétele a belföldi székhelyű társaságokon túl az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában székhellyel rendelkező társaságok részére is, érvényt szerezve ezzel a szolgáltatások szabad áramlása európai uniós alapelvének.
Szintén az egyenlő bánásmódot szolgálják azok az új szabályok, melyek pl. a terhes vagy szoptatós, ill. fiatal munkavállalónak minősülő kölcsönzött munkavállalók védelmének érdekében biztosítják számukra mindazon jogokat, amelyek a kölcsönvevő e körbe tartozó munkavállalóit megilletik. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve is kibővítésre kerül: az új szabályozás főszabályként előírja, hogy ez az elv a kikölcsönzés első napjától, minden bérelem vonatkozásában érvényesítendő. Az új szabályozás kiterjeszti továbbá a kölcsönvevőnél hatályban levő kollektív szerződés és egyéb szabályzatok alkalmazhatóságát a kölcsönzött munkavállalókra is.

A rugalmasabb foglalkoztatási szabályok példájaként jelenik meg a próbaidő felső határának – a közszférában irányadó szabályokhoz hasonlóan – hat hónapra történő emelése. A rugalmasság nem járhat azonban a garanciák elveszítésével: a jelenlegi felső határt, azaz a három hónapot meghaladó próbaidő kikötésére kizárólag kollektív szerződés felhatalmazása alapján, a felek munkaszerződésbe foglalt megállapodása szerint van lehetőség.  
2011. december 31-ét követően is alkalmazható marad az a szabály, mely szerint rövidebb teljes munkaidő esetén – meghatározott feltételek teljesülése esetén - lehetőség van a munkaidő mértékének felemelésére. A munkavállalók védelmét is rendezi a törvény: a heti negyven óránál hosszabb teljes munkaidővel érintett munkavállalók vonatkozásában nincs helye a munkáltató működésével összefüggő okra alapított rendes felmondásnak, valamint a mérték felemelésének időtartama is korlátozott, melynek túllépése esetén a munkáltató átalány-kártérítés fizetésére köteles.
A szabadság kettőnél több részletben történő kiadására már nem kizárólag a munkavállaló ilyen irányú kérése esetén lesz lehetőség: kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja a szabadságot, azonban – a felek eltérő megállapodása hiányában – ebben az esetben is megilleti a munkavállalót naptári évenként legalább egyszer legalább tizennégy összefüggő naptári nap távollétet biztosító szabadság.
Változik továbbá a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén járó pótlék szabályozása is: míg jelenleg kizárólag munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján lehet ellenértékként pénzbeli pótlék helyett szabadidőt biztosítani, az új szabályozás már feljogosítja a munkáltatót, hogy e kérdést egyoldalú döntésével rendezze.

A törvényjavaslat számos pontja érinti a munkavállaló anyákat:
Jelenleg a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első éve jogosít (fizetett) szabadságra; a módosítás nyomán egy év helyett hat hónap lesz e jogosító időtartam.
A szabadság pénzbeli megváltására már nem kizárólag a munkaviszony megszűnésekor nyílik lehetőség: az új szabályozás értelmében a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően, ha a munkavállaló a gyermek ápolása, gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot nem kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani. E szabályozás értelmében a munkába visszatérő anya – amennyiben úgy kívánja – pénzbeli juttatásban is részesülhet.
Rendezi a törvényjavaslat az anyákat megillető fizetés nélküli szabadság megszakításának szabályait is: a munkáltató és a munkavállaló együttműködési kötelezettségének konkretizálásaként előírja egyrészt, hogy a munkavállaló köteles a megszakításra irányuló szándékát közölni a munkáltatóval; másrészt, hogy a munkáltató e közlést követően jogszabályban meghatározott időn belül köteles foglalkoztatási kötelezettségének eleget tenni.
A vezető állású munkavállalók tekintetében is emelkedik a védelmi szint: míg a hatályos szabályozás szerint munkaviszonyuk rendes felmondással történő megszüntetését a munkáltató nem köteles megindokolni, a törvényjavaslat e szabályt szűkíti: a vezető állású munkavállaló terhessége kezdetétől a szülési szabadság végéig a munkáltatót az általános szabályok szerint terheli indokolási kötelezettség.

Az iskolaszövetkezetek által szervezett munkavégzés szabályait a törvényjavaslat részletekbe menően szabályozza. Fontos garanciális szabályként jelenik meg többek közt, hogy az iskolaszövetkezet és annak nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja között kizárólag határozott időtartamú munkaviszony létesíthető; a munkaszerződésben kötelező jelleggel rögzíteni kell az elvállalandó munkák körét és a személyi alapbér alsó határát. 18 év alatti munkavállalók esetén pedig a munkáltatói utasításokat is kizárólag az iskolaszövetkezet által biztosított munkavezetőn keresztül lehet adni, aki személyében garantálja a munkavégzésre vonatkozó előírások betartását.