Munkajogi esettanulmányok 1. - A rendkívüli felmondás és a leltárhiány

Új cikksorozat indult partnerünkkel a Verlag-Dashöfer Kiadó által működtetett ugyvezeto.hu weboldallal együttműködésben. A munkajogi esettanulmányok cikksorozatunkban első alkalommal egy rendkívüli felmondással kapcsolatos kérdést vizsgálunk meg részletesen.

Az olvasónk által beküldött jogesetben a munkáltató egy raktáros munkakörben foglalkoztatott személy munkaviszonyát kívánja rendkívüli felmondással megszüntetni, mert az esedékes leltár során kiderült, hogy a raktárkészlet hiányos, a hiánnyal a munkavállaló nem tudott elszámolni, érdemi magyarázatot nem tudott adni. Kérdés, hogy ezen okból megszüntethető-e a munkaviszony, milyen szabályok vonatkoznak erre az esetre.

A fenti jogeset megválaszolásakor az alábbi kérdéseket kell nem csak a munkajogi tanácsadónak, hanem a felelősen és körültekintően eljáró munkáltatónak is megvizsgálnia:

1. Valóban leltárhiányról van-e szó, kötöttek-e a munkavállalóval leltárfelelősségi megállapodást?

2. Fennállnak-e a rendkívüli felmondás szigorú feltételei?

1. A beküldött esetben elsődlegesen tehát azt kell vizsgálni, hogy valóban leltárfelelősségről van-e szó. Tapasztalataink szerint a munkáltatók sok esetben nincsenek tisztában a leltárfelelősség szabályaival és feltételeivel, gyakran erre hivatkozással próbálnak követelést érvényesíteni vagy jogkövetkezményt alkalmazni, különösen a kérdésben szereplő raktáros munkakörben alkalmazottak esetében, úgy, hogy ennek törvényi feltételei nem állnak fenn.

Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.

Lássuk tehát, melyek a legfontosabb feltételei a leltárfelelősségnek: a) leltárfelelősségi megállapodás megkötése; b) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele; c) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása.

Abban az esetben tehát, ha ezen feltételek bármelyike nem áll fenn, nem beszélhetünk leltárfelelősségről. Ilyen esetekben a kártérítés általános szabályai szerint követelheti a munkáltató az esetleges hiány megtérítését.

2. Mik a rendkívüli felmondás feltételei, a leírt esetben élhet-e a munkáltató ezzel a lehetőséggel?

A rendkívüli felmondás a legsúlyosabb jogkövetkezményekkel járó munkáltatói vagy munkavállalói intézkedés, amely a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntetni. Abban az esetben, ha a munkáltató él ezzel a szankcióval, a munkavállalót semmiféle juttatás (felmondási időre járó bér, végkielégítés) nem illeti meg.

A munkáltató a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Jelen esetben a rendkívüli felmondás akkor lenne alkalmazható, ha megállapítható lenne, hogy a hiány a munkavállaló szándékos vagy súlyosan gondatlan kötelezettségszegésének a következménye (pl. szándékosan elvette, nem zárta be a raktárt, kölcsönadta a kulcsot stb.)

A kérdésben szereplő esetben azt kell eldöntenünk, hogy a szabályszerűen megállapított leltárhiány önmagában, amikor annak oka nem tisztázott, lehet-e felmondási indok.

Emlékeztetünk arra, hogy a leltárhiány fogalmának lényeges eleme, hogy az olyan hiány, amelynek az oka ismeretlen. Ez a körülmény önmagában kizárja a szándékosság vagy gondatlanság megállapítását, és a vétkességre alapított rendkívüli felmondási indok valósságát. A válasz tehát az olvasói kérdésre: a leltárhiány - még ha a leltárfelelősség valamennyi feltétele fenn is áll - esetünkben álláspontunk szerint nem lehet egy rendkívüli felmondás jogszerű indoka.

Bízzunk benne, hogy a kérdést beküldő olvasónk munkáltatóként nem hozott elhamarkodott döntést és válaszunkat megvárta, így nem sodorta magát vagy cégét, egy nagy valószínűség szerint jogellenes helyzetbe.